Könyvajánló, Havas módra

Aki ennek a karcolat megírásának indítékaira kíváncsi, nyissa meg előbb feltétlenül ezt az oldalt

Nem mintha sokat számítana: Havas… Erik? Henrik? Mindegy. A név úgyis csak díszlet, mint a könyvei, amelyeknek összsúlya kb. 15,5 kiló, tartalmuk pedig nagyjából ugyanennyi dekagramm. A címek legalább kreatívak: Szeretők, Kurvaélet, Pornó I–II. – érzékeny lélek, mi tagadás.

És akkor ez az ember – aki valószínűleg már a washingtoni Kongresszusi Könyvtár polcait is végignyálazta – kijelenti, hogy Pottyondi Edina Közösségi irányelvek megsértése című könyve „hülye cím”. Mindezt úgy, hogy a könyvet nem olvasta, nem is fogja, de azért ajánlja. Könyvajánló, Havas-módra: tartalmi ismeret nélkül, magabiztosan. A borító szerinte értelmezhetetlen. Hát persze. Krasznahorkait sem értette volna, csak ott valahogy nem mert volna ilyen bátran hülyézni. Nobel-díjjal már macerásabb lenne.

De adjuk meg a császárnak, ami a császáré: kell ehhez bátorság. Ajánlani valamit, amiről fogalmad sincs – ez már-már művészet. Mi lenne, ha a szerző viszonozná a szívességet, és leírná, hogy Havas szókincse egy riporthoz elég, de irodalomhoz kevés, a komolyzenei rajongása pedig nagyjából a siminyakkendő viseléséig terjed.

Miközben Edina sikeres stand-up előadó, addig a Heti Hetesben öten passzolgatták fel a labdát Havasnak, hogy valami mégis történjen vele is valami a képernyőn. A MUOSZ „akadémiája” 14 hét alatt újságírót faragott belőle – heti két nap, napi három óra. Nem egy PhD képzés. A Magyar Rádióban jókor volt jó helyen, a pimaszságát pedig összekeverte a tehetséggel. Később levelezőn elvégzett egy egyetemet, amikor már minden vizsgáztató tudta, ki ő. Így lett „tanár úr”. Eközben Pottyondi Edina az ELTE és a Corvinus padjain csiszolta magát – valódi munkával.

Na, Henrik (vagy Erik, tényleg mindegy), mit szólna, ha valaki olvasatlanul ajánlana egy magáról szóló könyvet? Hülye címet is adnék hozzá, ne aggódjon. Mit szólna, például a Makogás és egyéb csodák-hoz? És talán ideje lenne felismerni, hogy a hihetetlenül idegesítő makogás, az önismétlés és a modortalanság nem „stílusjegy”, hanem az öregedés kevésbé romantikus mellékhatása.

Végül egy kommentelő találta meg a kulcsot Havas viselkedéséhez: provokálja Potyondit, hátha visszaszól, és akkor majd nő a nézettség. Mert az bizony fogy. És nem csak a nézettség.

A Pottyondi Edináról kifejtett véleményem pedig ugyanitt jelent meg, Pottyondi Erdélyben címmel, valamikor ősszel.