Székely magyarok-magyar székelyek

A nemzeti minősítések ingoványos talajára tévedve, engedtessék meg, hogy egy számomra sokkal kellemetlenebb, sőt: kifejezetten sértő, gyatra értékelést is szóba hozzak. Olyan minősítést, amelyet nem is nyíltan, hanem afféle félrenézős, vállvonogatós, „majd mi megmutassuk” módon kapunk a szórványbéliek – és éppen a hazai székely közösségtől. A közösségtől, amelyet egyébként jobban ismerek, mint azt sokan feltételeznék.

Egy video a közösségi hálón, rajta egy budapesti magyar ember, Lantos Mihály egyetemi oktató és tanulásmódszertani szakember. Rendszeresen tart előadásokat erdélyi egyetemeken Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron. Posztolásának lényege, hogy a határon túli magyarok (köztük az erdélyiek is) nem kellene szavazzanak a 2026-os magyarországi választásokon. Már csak azért sem, mert erkölcsileg erősen vitatható. Senki kérésére vezette be a magyar kormány, szinte ránk erőltette ezt a jogot, így biztosítva önmaga számára egy stabil szavazóbázist, na, meg elszórt itt is egy kis gyűlöletet. Mestermunka.

Ugyanazon a klipen válaszol neki egy bizonyos Veres Zsolt, veretes székely atyafi. Azzal az imádnivaló székely akcentusával. Talán az egyetlen szeretnivaló ebben az emberben. Már az elején sejtettem, hogy itt azért lesz némi intellektuális eltolódás a két fél között. Utána akartam nézni a Veres Zsolt végzettségének és szakmaki múltjának, de hűen a fideszes és a megafonos hagyományokhoz, az az érzésem, hogy 99 évre titkosítva lettek az erre vonatkozó adatok. Sehol semmi.  Gondolom azért ez a nagy diszkréció, mert még a végén kiderülne, hogy a vitapartnereknek egyenként több vakációjuk volt, mint Veres Zsoltnak iskolája. Gondolom, azért volt szükség a megafon tanfolyamra, mert a közel tízperces monológjába nem fért egyetlen önálló gondolat sem.

Szívszorító az a szeretet, amit érez az ellenfele (a legvadabb Tiszás) iránt, legalább is ezt mondja.  Sajnos, a vendég nem is ismeri a székely embert. Semmit nem tud róla. Még az olyan sem, mint Lantos Mihály, aki igencsak gyakori látogató. A mi székelyünk a nemzeti ultrák nevében beszél. Mi, a többiek vegyük tudomásul, hogy a székely egy katona nép. Meg keresztény, meg konzervatív és feltétlenül jobboldali. Mindez 99%-ban. Egyfajta mitikus kiismerhetetlen, kifürkészhetetlen misztériumokkal teli embercsoport, amely a magyar közösség elit rétege lenne. Hm!

Hogy is képzeli ez a jövevény Magyar Péter (akit V.Zs. egy másik megnyilatkozásában tekenyővel és kibelező bicskával vár, akárcsak az 50 kilós Pottyondi Edinát, a humoristát). Van bőr a képén ennek a ficsúrnak a székelyek közé furakodni, amikor a legégetőbb problémájukkal – az lmbtq és a dzsender kérdésével – soha nem foglalkozik (mert mi történik akkor, ha netán egy székely kisfiú átműtteti magát magyarrá?! Nagyobb összegben mernék fogadni, hogy tíz évvel ezelőtt még fogalma sem volt arról, hogy a két kifejezés mit is takar jelentésében.). Ígéretet tesz, hogy ezt a csúfságot nem fogja engedni (ő és népe, akinek nevében beszél), hogy egy ilyen árulót megválasszanak. Nem engedte a népe a románságot 1918-ban sem, és Kolozsváron (nem Székelyföldön) csendben megalakult a Székely Hadosztály és egy fél év után ugyanolyan csendben ki is múlt. Az ismert végeredménnyel.

Amikor ezek a sorok íródnak, V.Zs. isteni misszióban van Strasbourgban másik két megafonos bajtársával, Schauer Viktor Lászlóval és magával a főszerkesztővel, Szarvas Szilveszterrel. Tüntető, felháborodott gazdáknak adták ki magukat és tették amire kiképezték őket.  Habzó szájjal ordibálják, hogy mi lesz, ha nem lesz kenyér az asztalon. Ezek a gazdáknak maszkírozott, közpénzfaló propagandisták vegzálták az ott jelenlévő Magyar Pétert. V.Zs. , ez afröcsögve gyűlölködő provokátor, amikor zaklatni próbálja Magyar Pétert és az faképnél hagyja, személyes sikerként könyveli el, hogy megfutamította a magyarországi ellenzék vezérét. A szórványban szeretettel fogadták. Tanulság semmi? 

Megkérdezném, hol volt ükelme akkor, amikor a Békás-szoros megyét váltott, hol van, amikor anyanyelvként tanítják a székely gyerekeknek a román nyelvet, hol volt, amikor a rájuk erőszakolt román prefektus a megalázásukban élte ki magát? Pedig tömbmagyarságban az önjelölt hősöknek sokkal könnyebb dolguk van. Szívesen megnézném és főleg meghallgatnám ezt a rettenthetetlen táltost a szórványban, amikor vendéget vár a kés és a tekenyő társaságában. Közben, csak hogy hasznosan teljen az idő, a kedvenc „narratíva” kifejezését tanulja leírni, ékírással. Már türelmetlenül várom a kő- és égetett agyagtáblákra írt szövegeit a keresztényi szeretetről.

Mindezen tulajdonságok vélt vagy valós birtokában, van bennük egy kihangsúlyozott fensőbbségi érzés. Innen lett himnuszuk, innen lett lobogójuk, szimbólumok, amelyek hatványozottan felértékelődtek a nacionalista, populista, nemzeti-keresztény kurzusban.  Mit keres a csak 16 éves székely zászló a 130 éves magyarországi parlament épületén, miért kellett elénekelni a nemzeti himnuszunk mellett a székely himnuszt is az RMDSz kongresszusán? Ha már a „narratíva”, hogy a székelység a magyar közösség szerves része, akkor illene tudomásul venni, hogy csak egyetlen nemzeti imánk van és az a magyar Himnusz. Én, a Partium-i magyar már itt is másodrangul lettem? Nem elég, hogy liberális vagyok és ezzel rég „elvesztettem” a magyar identitásomat?

Őlófősége szerint a székely embert nem az érdekli, hogy mennyi lesz a kenyér ára, hanem sokkal fontosabb népének a romániai jövője. Neki és leszármazottainak. Ehhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy semmilyen jövője sincs. Az 1992-es népszámlálástól számlálva, az erdélyi magyarság 39,6%-ot !!!! fogyatkozott. A statisztikai adatok kihangsúlyozzák, hogy Székelyföldről zömmel a fiatalok és középkorúak emigráltak. A nemzőképes réteg. Ami pedig a Tisza esetleges kormányváltását illeti, amit e nemeslelkű keresztény természetesen meg fog akadályozni, szintén egy statisztikai számmal kommentálom: eddig a határon túli szavazatok csupán 0,5%-kal befolyásolták a magyarországi választásokat.

Hogy legyen a szövegembe egy kis költői beütés is – már, mint kérdés formájában – elgondolkodtál azon, hogy a jól fizető messiásod (természetesen Orbán Viktorról van szó) felkért benneteket, tudván, hogy konzervatív, keresztény és jobboldaliak vagytok ti is mint ő, valamint szektájának hívei, hogy támogassátok a romániai elnökválasztásokon azt a George Simiont, aki haláltáncot járt a magyar honvédek sírján az Úz-völgyi katonatemetőben. Farizeusok.

Hát arról hallottál, hogy Szlovákiában (fiatalabb állam, mint az unokám) hat hónap börtön jár annak, aki kritizálja a Benes-dekrétumokat? Ti visszakaptátok az erdeiteket, a szlovákiai magyaroktól pedig elkobozzák földjeiket, 80 évvel a II. Világháború után. A messiásod hallgat, mint a sír. Fico a barátja és szövetségese. Undorító farizeusok.

Egy másik. Lehetne netán szerényebben melldöngetni a konzervatív, jobboldali és keresztény melleket?! A tények ellentmondásosak.

Pár hónapja bejárta a világot a hír, miszerint a kalotaszegi református esperes, bizonyos Vincze Minya István a szószékről intézett egy rendhagyó felhívást híveihez: Valamennyit (az LMBTQ-közösség tagjait) élve kiherélni, ha még megvannak a tökeik, a lyukaikba égő parazsat tenni, majd élve megnyúzni és végül felnégyelni. A pohár betelt. Öltözzétek fel az Isten fegyverzetét és irtsátok, vágjátok és küldjétek a pokol tüzébe az ördögnek ezt az elfajult nemzetségét”. Megszívlelendő, felemelő, magvas, a középkori katolikus inkvizícióra emlékeztető gondolatok. Mindez akár a felebaráti szeretet, az empátia, a másság tisztelete (mintha a címzettek nem is az általa hirdetett Isten teremtményei lennének), a vallási erkölcsösség magasiskolája is lehetne. Kató Béla püspök reagált is rögvest.  Azonnali lemondásra szólította fel, az esperest, eredményesen. Három nappal ezelőtt Vincze Minya István lemondott az esperességről, ellenben továbbra is református lelkipásztorként szolgálhat.

Az egyszerű ember azt hinné, hogy igazság tétetett. Affenét! A kaszt, mint mindig, most is összezárt. Ahhoz, hogy többet ne mételyezhesse az emberi lelkeket, mint lelkipásztor, az egyházközsége kellett volna fegyelmi eljárást indítson ellene. Természetesen nem indított. Az már csak hab a tortán, hogy az esperesi mandátuma, amiről lemondott, 2025-ben amúgy is végleg lejárt volna. Nesze semmi, fogd meg jól! Vérlázító, hogy ilyen bigott, zelóta pap (mert lelkésznek nem nevezhető) továbbra is manipulálhatja a híveit.
Méltó folytatója a gyergyóditrói római-katolikus pap, Bíró Károly, aki önmagát a község lelki vezetőjeként (!) definiálta, aki hivatalos idejében segédlelkész volt, amúgy amatőr népámító, demagóg uszító, aki fellázította a helyi lakosokat a szintén római-katolikus, de sötétbőrű Sri Lanka-i vendégmunkások ellen. Vagy megemlíthetném Dobai László nevű „Isten szolgáját”, aki az székelyudvarhelyi Református Diákotthon igazgatójaként, az emberiesség és a gyermekszeretet jegyében száműzött egy kiskorú diáklányt a diákotthonból a mínusz 15 fokos januári éjszakába, mert nem vett részt egy év végi Csendes Napon.

De így, közel a véghez, van egy lelki kapaszkodóm. Ha nem is hitemben, nem is az egyházhoz fűződő kapcsolatomban de cselekvéseimben jobb kereszténynek tartom magam, mint a fenti, találomra kiválasztott bagázs.